AESCULUS HIPPOCASTANUM D6 10G

AESCULUS HiPPOCASTANUM

Vadgesztenye

 A vadgesztenye termésnek elfogyasztása súlyos mérgezést okozhat, de a gyógyszer és a kozmetikaipar előszeretettel használja. Ennek oka az a kutatássorozat, illetve az 1950-ben megkezdett klinikai vizsgálat, amely időközben bebizonyította: a fa terméséből izolált eszcin jótékony hatású az emberi szervezetre. Ezért gyulladáscsökkentő, perifériás keringést javító, a vénás erek rugalmasságát növelő, illetve a kapillárisok áteresztő képességet csökkentő, illetve értágító hatása miatt több betegség kezelésének kiegészítője is lehet.

 
A népi gyógyászat a XVI. században már széleskörűen használta a vadgesztenyét, a termést lereszelve, vagy szárítva és porrá őrölve hasmenés megszüntetésére alkalmazták. Reumás fájdalmakra, például a fájó testrészek bedörzsölésére nem csak a termés szeszes kivonatát, hanem a szeszben áztatott virágokat és kivonataikat is felhasználták. Ez a gyakorlat keltette fel a kutatók figyelmét a növény iránt, s megindultak azok a tudományos kísérletek, amelyek eredményeként sikerül izolálni az aktív hatóanyagokat, melyeket a mai napig előszeretettel használ a humán gyógyászat.

 
A vadgesztenye terméséből előállított eszcint – más növények hatóanyagaival társítva- a modern fitoterápia visszérgyulladás, visszeres lábszárfekély, aranyérbántalmak, cerebrális műtétek utáni ödémák, illetve egyéb mozgásszervi betegségek kiegészítő készítményeként alkalmazza.

Amíg a növény virágaiban és a leveleiben található hatóanyagok aranyér elleni ülőfürdőkhöz hasznosak, addig a fa kérgéből nyert humarin nevű vegyületeket fényvédő krémek és napolajak előállításában értékesíti a kozmetikaipar.

A szabadon termő növény magjából készült kivonatok előállítása egyébként az unió valamennyi országában engedélyezett és elfogadott gyakorlatnak számít.

A vadgesztenye termését nem szabad fogyasztani, mert komoly mérgezéssel járhat, elsősorban a benne lévő toxikus vegyületeket alkotó szaponinok miatt. 
A kis számban előforduló mérgezések szinte kizárólag gyerekek körében jellemzőek, főbb (figyelmeztető) tünetei között ott van a nyugtalanság, a láz, a rosszullét, pupillatágulat, arcpír. Nagyobb mennyiség elfogyasztása fokozott aluszékonysággal, de akár légzésbénulással is járhat.

Főként ülő foglalkozású, túlzott evésre hajlamos egyének szere. A sok ülés vagy az állófoglalkozás miatt  feszülő, viszkető bőr, mely „nehézláb" érzéssel társul. A nyálkahártyák szárazak, égő vörösek.

Javulást a hideg zuhany és a mérsékelt testgyakorlás hozhat, a meleg fürdo az állapotot jelentosen rontja.